Csíkvilágítási próba, avagy meddig világítsam meg a fotoemulziót
Kezdőként, illetve olyan esetben, amikor új fotoemulziót kezdünk el használni vagy változik a technikánk, a levilágításhoz használt lámpánk… stb. nagyon fontos, hogy tudjuk, megállapítsuk, hogy a minta megfelelő kiégetéséhez mennyi ideig kell a szitát megvilágítanunk.
Amennyiben ezt az időt nem tudjuk, úgy vagy túl- vagy alulexponált szitát kapunk, ami csak nagy ritkán lehet célunk (ilyen kivétel lehet, az, ha úgy szeretnénk régies, kopott hatást elérni, hogy a mintánkat a szükségesnél kevesebb ideig világítjuk meg, mivel ilyenkor a kimosás után maradhatnak a mintában is fedett részek, és így ott nem fog a festék, ergo eleve kopott mintát nyomunk).
Alapesetben tehát a célunk az, hogy tökéletes nyomatot tudjunk készíteni, amihez tökéletesen kiégetett szita kell, szóval nézzünk egy egyszerű metódust arra, hogyan állapítsuk meg a fotoemulzió megvilágítási idejét.
Csíkvilágítási próba
Az alkalmazott eljárás a nevéhez híven valóban csíkokat használva mondja meg nekünk azt az időt, ameddig a fotoemulziót világítanunk kell.
Első lépésként szükségünk lesz egy fotoemulzióval kezelt szitára, amely már száraz, tehát megvilágítható, azonban nem szükséges, hogy a szita teljes felülete fedett legyen, elég ha egy reprezentatív szélességű csíkban húzzuk fel rá az anyagot (5 cm vastagon mondjuk).
Ugyancsak szükségünk lesz papírcsíkokra, amelyek mondjuk 4-4 cm vastagok és lefedik a szitánkat (vágjunk mondjuk valami keményebb lapot fel 4-5 csíkra).
A szitát állítsuk be, ahogy meg szeretnénk világítani, majd helyezzünk rá egy mintát, amit a teszthez használunk, és fedjük le 4-5 csíkkal, úgy, hogy a tetején hagyjunk ki egyből 4 cm-t mondjuk.
Kapcsoljuk be a levilágításhoz használandó lámpánkat és kezdjük el mérni az időt.
Először várjunk 4 percet (ennél hamarább nem nagyon történik semmi), majd a 4 perc elteltével 2 percenként vegyünk le 1 csíkot a szitáról.
Amikor a minta aljára értünk már eltelt olyan 8-12 perc, ez általában elegendő szokott lenne (ha nem, akkor a fényforrás, annak távolsága, vagy a fotoemulzió nem megfelelő).
Mossuk ki a szitát, majd a mosás végeztével nézzük meg a kapott mintát, és keressük meg azt a sávot, ahol a legtökéletesebb az eredmény és számoljuk ki, hogy mennyi ideig volt az a rész megvilágítva (a teteje volt a legtovább, majd egyre kevesebb ideig érte a fény a csíkok által takart sorokat).
Valószínűleg az így mért idő lesz a megfelelő idő, használjuk ezt a továbbiakban!
Természetesen az eljárás fordítva is alkalmazható, tehát csinálhatjátok úgy, hogy az első 4 percben semmit sem takartok le, majd 2 percenként felraktok egy-egy csíkot a szitára, kitakarva ezzel a fény elől. Így talán könnyebb számolni, hiszen ha a 3. csíknál (tehát amit második után tettünk fel) lesz a legmegfelelőbb a minta, akkor 4 + 2 * 2 = 8 perc lesz a jó idő számunkra.
Szép napot, legyetek jók, írjatok, ha kérdésetek van!